A pusztító erő, a tisztító tűz
Emlékszem amikor legelőször olvastam a nukleáris fegyverekről. Körülbelül kilenc éves lehettem és már akkor nagyon lenyűgözött az az erő, amit ezek fegyverek képesek kifejteni. Azóta is felcsillan a szemem, ha megpillantok egy gombafelhőt egy képen, vagy egy film felvillanó képkockáin. Számomra ezek a fegyverek nem a halált szimbolizálják, hanem az életet, amikor a porból és a hamuból új élet sarjad. Hasonló érzés fut keresztül rajtam, mint amikor látom, hogy a szavannák pusztító bozóttüzei után nem a totális megsemisülés jön el, hanem a teljes újjászületés.
A nukleáris maghasadás vagy fúzió általi pusztítás, számomra a megtisztulás szinonímája. Minden álmom, hogy egyszer láthassak egy ilyet.
Ám vannak álmok, amik azért álmok, mert sosem teljesülhetnek. Sosem akarnám, hogy egy pillanatnyi boldogságért veszélyeztessem mindazokat, akiket szeretek. Hiszen ők fontosabbak mindennél a számomra. Nem vagyok őrült vagy fanatista, egyszerűen csak vállalom a szenvedélyemet.
Azért készítek egy szerpjátékot már lassan tíz éve, hogy legalább a csapongó és kreatív elmémben, ha csak egy kis időre, de legalább részesévé váljak egy olyan világnak, ahol az Örökkévalóság Lángja végigsöpört világunkon.
Az oldalt pedig azért nyitottam annak idelyén, hogy a sorsnak esélyt adjak arra, hogy hozzám hasonló emberekkel hozzon össze. Hiszen a világon biztosan vannak még olyan emberek, akik tisztelettel gondolnak ezekre a fegyverekre.
Az Élet kegyetlen. Az Élet bűzlik a Haláltól. Azonban mondhatnám úgy is, hogy a Halál áldott, mert benne lakozik egy új Élet reménye.
Norad
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
