Medárd
Úgy kezdtük életünket, hogy beleestünk a Sors kegyetlen csapdájába…
Hűvös nyári reggel volt, a klíma rendszer teljesen elromlott és őrült módon hűtésre kapcsolt.
Június 8. Medárd napja, a Magyar nevek között.
Mr. Peter úgy kezdte a napját, mint az elmúlt húsz esztendőben bármikor. Szakadt ruhájában a közeli kocsmába igyekezett, hogy megigya reggeli szíverősítőjét.
Alkoholista volt. A közeli szemétszállító egység közelében élt, ugyanott ahol az elmúlt húsz évben. Régen lemondott az életéről, és mára már semmi sem maradt számára ami fontos, csak az alkohol.
Csecsemősírás…
A felesége meghalt. A fia meghalt. Tudta, hamarosan eljön az ő ideje is. Húsz év…
Csecsemősírás…
Fiatal korában nagy terveket szőtt az életről. Saját cég, gazdagság, hírnév és szerelem. A családjában látta a jövőt. Ahogy teltek az évek, a sikerről letett, és a gazdagságot sem sikerült megvalósítania, semmit sem úgy történt, ahogy tervezte… Leszámítva egy lényeges dolgot, a Szerelmet. Gyönyörű feleségével harmóniában éltek együtt egy borzalmas világban, boldogan… Mindent felemésztő boldogságban…
Csecsemősírás…
Halál. Két lélek távozott Myldest kapuihoz… Néha a teher, amit egy nő vállal, nagyobb veszélyekkel jár, mint bármi más. Azon a napon Mr. Peter lelke is meghalt. Semmi nem maradt számára, amiért élhetne.
Hirtelen megállt. Meghallotta a sírást, amire azt hitte, hogy csak a múlt sikolyai az elméjében… De nem! Ez kegyetlen valóság.
- Mi a fene? Mi ez a sírás? Honnan jön? – gondolta, miközben egy hatalmasat köpött az aszfaltra. A hang irányába fordult, s észrevette, hogy annak forrása nem más, mint az egyik távolabbi konténer.
- Ó… Nem… - suttogta halkan. A konténerhez sietett, feltépte annak tetejét és észrevett benne egy apró újszülöttet. A gyermek már szinte kék volt a hidegtől, teljesen át volt fázva.
- Gyere kicsim… - suttogta Mr. Peter és óvatosan kivette a meztelen kisfiút. Szorosan magához ölelte, hogy némiképp felmelegítse az átfázott testet, majd nagy iramban elindult a közeli Egészségügyi kirendeltséghez.
- Nem kell sírni… Minden rendben lesz…
Csecsemősírás…
Nem kellett messzire mennie, pár perc elteltével már ott is volt. Se szó se beszéd, berontott az orvoshoz, a kint várakozók legnagyobb felháborodására.
- Maga mit kép… - fakadt volna ki az orvos, ha Mr. Peter félbe nem szakítja.
- Ezt az apróságot találtam az egyik kukában!
Az orvos felsóhajtott. Átvette a gyermeket majd a férfi szemébe nézett.
- Most már elmehet! A gyerek megmarad talán. Még egyszer ne forduljon ez elő, mert kihívatom a gárdát!
Mr. Peter-t ez nem érdekelte. Kifelé menet többen szidták pofátlansága miatt, de ez sem érdekelte már, a kocsmában akart lenni minél hamarabb. Miközben ivott elgondolkodott azon, hogy fog e találkozni valaha a fiúval. Másnap azonban eljöttek érte az Avatárok, és boldog melegségben egyesült felesége emlékeivel Myldest-ben.
***
- Medárd!!! – ordította egy érdes hang az ajtó mögül. – Ne akard, hogy betörjek, és a beleiddel etessem meg a kutyákat!!!
Csönd… Medárd gondolkodott… Mi tegyen? Mostohaapja részeg. Ha beengedi, megint megveri. Nagyon. Ha nem engedi be, kijózanodik, és még jobban megveri. Matt… Már érezte is a fájdalmat, a Fehér kínt, amit az árvaház óta nap, mint nap átél.
- Medárd!!! Te, egy kurva fattya!!!
---
Árva volt. Anyja születésekor egy kukába dobta, és csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt. Teljes gyermekkorát árvaházban töltötte keserű magányban. Sosem volt szociális, nem szerette az emberek társaságát. Ezt társai nem tolerálták. Nincs kegyetlenebb lény a gyermeknél… A többiek élvezték ha megalázhatták, vagy véresre verhették a fiatal Medárdot, aki ekkor még alig múlt nyolc éves. Ez később sem javult, sőt a játékaik, amikkel a kegyetlenség iránti vágyaikat próbálták kielégíteni, csak egyre brutálisabbá váltak.
Fájdalom, és kín. Medárd első szavai…
---
- Ne! Kérlek ne!!! – könyörgött Medárd, miközben a könnyektől már csak színes foltokat látott.
- Senki vagy! Állat vagy! Szenvedj! – mondta egy bírói hang.
FEHÉR KÍN!!!
Medárd felordított s közben a karja pulzált a fájdalomtól. Szilánkosra tört… A kalapács nem haragudott rá, de a felhasználójában forrt a gyűlölet. A kalapács csak egy eszköz. Az ember építhet vele, vagy akár a pusztítás kaput nyithatja meg…
---
Tizenegy évesen családhoz került. Egy alkoholista, erőszakos férfihoz, és annak meghunyászkodó feleségéhez. Nevelőapja már az első hónapban rendszeresen verte, ha egy kicsit többet ivott a kelleténél… bár ez, nap mint nap előfordult, mint aznap is amikor Medárd kizárta.
- Medárd!!!
A zár kattant, az ajtó kinyílt. A férfi berontott, megragadta a fiú nyakát és a földhöz vágta.
- Most, megdöglesz! Nem nyitjuk ki az ajtót?! – hörögte.
Medárd erőt vett magán felállt, és az apja szemébe nézett.
- Nem!!! – kiáltotta- Nem vagy te senki! Élvezed, ha másnak fájdalmat okozol? Nézz maga…
A férfi ököllel arcon ütötte. Medárd elszédült, és elesett. Édesapja melléállt.
- Most ugass te rohadék!!! – mondta, és az arcába taposott.
Fehér kín…
---
Másnap Medárd megszökött otthonról. Ne tudta merre megy, csak előre és messze, minél távolabb a gyötrelemtől. Hirtelen elszánta magát… hova is menekülhetne a fájdalomtól? A halálba. Öngyilkos lesz… Lelép az élet játszóteréről, leugrik egy tízemeletes ház tetejéről, és megszabadul az élet minden problémájától.
A szél megborzolta a haját. Több mint harminc méter magasan állt, és innen minden olyan parányinak és jelentéktelennek tűnt. Kiállt a ház szélére, s csak egy lépés választotta el a haláltól.
---
Fiatalság… Milyen nagy adomány. Legalábbis sokan azt mondják, akik már nem azok. Pedig az ember csak akkor veszti el, ha már nem hisz benne. Medárd egyszer volt fiatal életében. Egyetlen egyszer…
Glória… így hívták a lányt. Szerették egymást, s a lány többször is megvédte, még akkor is, ha tudta, hogy ezért őt sem fogják kímélni az árvaházban. De fél év után a lány elment. Szülőkhöz került… Medárd még a ház tetején is emlékezett a barna szemeire…
---
- Nem!!! Nem tehetem! Megkeresem Glóriát, és elmondom neki, hogy csak ő mellette voltam boldog az életben… - gondolta és visszalépett a szakadéktól. Hirtelen azonban megcsúszott, és zuhanni kezdett a mélységbe.
Adrenalin! Hőhullám, majd hűvösség. Medárd látta, ahogy a föld egyre gyorsabban közeledik.
Hirtelen fájdalom!!! FEHÉR KÍN!!!
Melegség… Szeretet… Engem mindenki szeret… Glór…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
